A masszázs egyidős az emberiséggel, hiszen az emberek ősidők óta alkalmazzák, ösztönösen gyúrják, nyomkodják, simogatják fájós testrészeiket. A legrégibb masszázsról szóló feljegyzés ie. 2700-ból táján keletkezett könyvben találhatjuk. A masszázsnak régi
hagyománya van: Kínában, Indiában, de a kelet más ősi népei, az asszírok, babilóniaiak,
médek és perzsák is gyógyítottak masszázzsal, valamint a zsidók kultikus szent könyveiben
is külön utalást találunk használatára.A görög-római kultúrában az orvosoknak érteniük
kellett a masszázshoz, sebesült katonákat és gladiátorokat kezeltek. Hazánkban Mátyás király udvarában úgynevezett „dögönyözők” végezték a masszőri munkát. 
A XIX. századi svéd vívómester és tornatanár Henrik Ling nevéhez fűződik a nyugati világban
ma is alkalmazott svédmasszázs. Az ázsiai és az európai masszázsnak vannak találkozási
pontjaik, de hagyományos filozófiájuk különböző.Európában a masszázs leginkább a testet
kezeli, a keleti masszázsokban az ősi kultúra, a vallás, a hagyomány fontosabb szerepet
kap, a lélek bajaiban is kapaszkodót nyújt.Persze, mint minden gyógymódnak a masszázsnak is vannak ellenjavallatai, pld. gyulladásos állapotok, láz, fertőző betegségek, stb., ugyanakkor a masszázs sejtszintű segítség.Az ember testét érő mechanikai behatások részben közvetlenül, részben közvetve befolyásolják a sejtek működését, elsősorban lokálisan, de a távoli szervekben, idegrendszerben is csodálatos hatást fejtenek ki.A masszázs ellensúlyozza a test stresszre adott negatív válaszreakcióit, feloldja az izmok akaratlan feszülését, beállítja a normális szívritmust, vérnyomást és keringést, megkezdődik  a stresszoldás.Az érintés hatalma óriási jelentőségű, még végzettség sem szükséges hozzá, csak szeretet. Amikor újszülött csecsemőnket magunkhoz öleljük, simogatjuk, masszírozzuk fájó pocakját, ösztönösen „gyógyítunk”.Mai világunkban félünk a betegségektől, a haláltól, ez sokszor kezelhetetlen számunkra. Inkább elkerüljük netán halálos beteg ismerőseinket, barátainkat, mert félünk velük beszélni, nem tudjuk mit „illik” ilyenkor mondani. Pedig emberi érintés nélkül magányosak vagyunk és boldogtalanok.Bátran simogassuk hát szeretteinket, a hiedelmekkel ellentétben ez felemelő élményt jelent majd, mert a szeretet az az energia, amely kiterjeszt, megújít, megnyit, feltár, megoszt, gyógyít.Munkámban az jelenti a legnagyobb örömet, hogy nem vagyok ugyan több, mint az a bizonyos segítő sejtecske, amely nagyon kicsi, de fontos szerepet tölt be, bátran szembeszáll a behatoló ellenséggel és segít a gyógyulásban.
szerző: Till Istvánné- masszőr